Szeretem a kenyeret, nem csak enni, hanem sütni is. Most, hogy több lett a szabadidőm, elhatároztam, hogy kipróbálom a kovásszal sütést, úgy, mint régen a nagyanyáink tették. Voltak már próbálkozásaim, de a kovászról tudni kell, hogy csak azzal sütni, az nagyon időigényes feladat, viszont az eredmény az mindent megér. Igen az eredmény, ahhoz hogy eredményünk jó legyen, és csak kovásszal készíteni a kenyeret azt gyakorolni kell, legalábbis nekem igen, gyakorolnom kellett. És még most sem tökéletes ez a tudományom. Ma készült ez a kenyerem.
Ahogy készítettem: volt egy szép adag nevelgetett kovászom, aminek az alapja kenyérliszt volt, a mennyisége 36 dkg, ehhez adtam két dl vizet abban szépen elkevergettem, közben kimértem a lisztet. Nagyon szeretem a tönkölylisztet használni, nem, csak mert csupa jót olvastam róla táplálkozásügyileg, hanem mert nekem nagyon bejött az íze.10 dkg tönkölybúza teljes kiőrlésű liszt, 10 dkg tönkölybúza fehérliszt, 20 dkg búzakenyér liszt, 20 dkg fehérliszt BL55, a liszthez hozzáadtam 1,5 dkg sót, összekevertem, beleöntöttem a kovászt, szükség volt még 1,5 dl vízre, majd jól összedolgoztam, ment hozzá egy diónyi zsír, amikor már sima, és ruganyos volt a tészta, kelesztő tálba tettem. 30 perc után jól átdolgoztam a tésztát, majd visszatettem a tálba, hagytam jól megkelni.
Ez elég hosszadalmas idő, mikor szépen megdagadt a tésztám, megformáztam és beletettem a jénaiba, megint csak arra vártam, hogy a tészta szépen növekedjen, majd amikor már szép magas lett (ez nem jött fel annyira, mint az élesztővel készült tészta) akkor 260 fokos sütőben készre sütöttem. A jénai tetejét levettem az utolsó 10 percben, majd rácson hagytam kihűlni és élveztem, ahogy repedezik a kenyerem, mint a képen látszik szépen berepedezett.
