Tulajdonképpen nincs olyan nap, hogy ne süssünk kenyeret, már több éve saját kenyerünket esszük.

Egy kenyérsütéshez nem kell nagy tudomány csak akarat, némi hozzávaló és már ehetjük is a saját illatos finom, kedvünkre ízesített kenyeret.

Első kenyerem, kedvenc újságomból készült, olyan igazi reform kenyér lett, lapos, furcsa ízű és jó barna / alapanyag teljeskiörlésű liszt volt / próbálkoztam neten talált receptekkel, vettem hozzá minden fajta kütyűt.. de nem jött be, kütyük a kukába landoltak.

Aztán eljutottam a félbarna kenyérhez, na az volt a legnagyobb siker.

Közbe arra is rájöttem, hogy a liszt minősége.. ajjaj

Még a Holdállás is befolyásolja a kenyér minőségét.. néha ilyen néha olyan, de egy valami biztos, hogy a sajátom, a recept az nem mindig, de az eredmény az az én érdemem.

Mostanában kovászt használok, saját készítésűt, saját reci ahogy a kovász készül, a kenyér az egész más ízű a kovásztól, és nem nehezebb így sem a készítése.

Kovász ahogy nálam készül: 5 dkg élesztőnek egy harmadát, kb 2 dl vízbe feloldom, teszek hozzá kenyérlisztet kb 5 evőkanállal, összekeverem, híg tésztát készítek, igazából még nem mértem meg a kovászhoz valók mennyiségét, egy 2 literes fedeles műanyag edénybe, hagyom dolgozni az anyagot, jó pár órát, majd összekeverés után megy a hűtő aljába, és innen használok a kenyérhez.

3 dl vízbe beleteszek 2 evőkanál kovászt, 2 dkg élesztőt / sosem mérem, csak találomra / összekeverem, adok hozzá 5 dkg fehér rozslisztet, 20dkg kenyérlisztet, 25 dkg finomlisztet, sót összedolgozom, kelesztem, kb 2 óra alatt duplájára nő a tészta, átgyúrom, tepsibe teszem, kelesztem bő fél órát, 200 fokon készre sütöm, gőzös sütőbe.