Szeretem az illatos fűszereket.. nehezen barátkoztam meg velük, de ma már konyhámból nem hiányozhatnak, és természetesen merészen használom is őket. Legegyszerűbb ételt is egész különlegessé varázsolják, hiába különleges hús, zöldség, ha nincs fűszer, ami elvarázsol, és bódítóan illatozik, ilyen különleges fűszer a:
Szegfűbors
Nyugat-Indiában, Jamaikában, illetve Közép-Amerikában honos, de Indiában is kiterjedten termesztik. Az örökzöld fák 9 - 10 m magasra nőnek. A termést zölden szedik le, és addig szárítják, amíg héja megbarnul, megráncosodik, és benne a magvak zörögni kezdenek. Az aszalt szegfűbors kemény, ráncos, bors-, illetve borsószem méretű; tetejét a négymetszetű kehely maradéka koronázza.
Egy-egy fáról évenként mintegy 50 kg száraz szegfűbors nyerhető. A többi szárított fűszerhez hasonlóan célszerű száraz, hűvös, fénytől védett helyen tárolni. Íze a borséra emlékeztet, illatában mintegy a szegfűszegé, a szerecsendióé és a fahéjé keveredik. Ráncos héja sötét- vagy vörösesbarna, illata aromás, íze gyengén égető. Illóolajat, gyantát, zsíros olajat tartalmaz.
Csak mérsékelten, más fűszerekkel együtt szabad használni, mert egyes fűszereket kiemel, másokat könnyen elnyomhat.
Pácok, szószok, pástétomok, halételek, vagdalt húsok, saláták, sütemények kolbász- és húsáruk, gyógyteák, likőripari termékek illatosítására, ízesítésére. Fűszerkeverékek alkotórésze lehet.
Ízesítenek vele likőröket és más szeszes italokat is – Jamaicában például a rumot. Ez a Benediktiner és a Chartreuse likőr alapanyaga is.
