Egyik áldott ősünk pár ezer évvel ezelőtt rájött, hogy vízből és őrölt gabonából készült massza, forró kövön finom ehető élelemmé válik. Megszületett a nélkülözhetetlen kenyerünk.. szerencsére.. én nagyon szeretem a finom kenyeret.. na nem az üzletit..
Egyiptomba fedezték fel, hogy a tésztában egy idő után gáz képződik, ettől megkel, lyukacsos laza állagú lesz, na ezt használtam ki én is..
Olvastam valahol, hogy ha rozslisztet használok kenyérhez, akkor kovásszal finomabb.. mint élesztővel.. gondoltam kipróbálom..
Így készült a kovász: két evőkanál rozslisztet, egy dl vízzel elkevertem, sűrű pépes lett, másnap egy evőkanál rozsliszt, kicsi víz, ezt ismételtem öt napig, közbe beindult az erjedés, savanykás illat.. és elérkezett a tegnap este..
5 evőkanál kenyérliszthez / közbe azért meg is mértem 20 dkg lett /, adtam egy nagy merőkanál kovászt és egy dl vizet, összekevertem és félre tettem, egész éjszaka pihent.. szépen elkezdett bugyogni reggelre.. majd öntöttem még hozzá másfél dl vizet, egy evőkanál rozslisztet, 25 dkg finomlisztet, a megszokott mennyiségű sót, pici cukrot, csipet őrölt köményt, jól összedolgoztam, kelesztettem kb 2 órát, majd átgyúrtam, formáztam, kelesztettem és 200 fokon gőzős sütőben készre sütöttem.
Ahogy meghűlt jól bekajáltam belőle, isteni finom, kellemes ízű, kenyerem lett, nem nehezebb elkészíteni, mint a gyors, élesztős kenyeret, csak időben egy kicsit tovább tart, de megéri, mert tényleg más mint élesztővel...
Nem éreztem macerásnak, nem bántam meg, hogy neki álltam..
