Csak egy szó.. imádom.. de nagyon, nagymamám volt az igazi fánk gyártó, semmi hókusz- pókusz.. mindig eszembe jutnak a pihekönnyű pampuskák, ahogy mi neveztük a, most csak szalagos fánk néven futó pampuskát..

Könnyű volt és levegős, szép hólyagos a tészta, ahogy nagyikám készítette, Ők valahogy mindent jobban tudtak, mint mi. Nem ismerték az aszkorbinsavat mégis gyönyörű kenyér született a kezük alatt, nem volt robotgépük mégis csodák készültek, Ők valahogy ezt hozták magukkal az Ő szüléiktől, vagy ahogy az én nagyikám emlegette a nyanyától.. Ezt próbálom én is feleleveníteni a régmúltból.. a lassan feledésbe merülő múltból, ahol nem növényi tejszínt használtak és mégis csodák, egészséges finomságok születtek..

Az én pampuskám így készült / mellesleg kíváncsi lennék, hányan emlegetik így ezt a finom sütit /

75 dkg finomliszt, 3 evőkanál porcukor, 6 tojássárgája, 10dkg ráma, 4,5 dl tej, 1 dl finom rum.5 dkg élesztő, pici só. Élesztőből, tejből, kicsi lisztel kovászt készítettem, közbe a tojást és a cukrot habosra kevertem, majd hozzáadtam a lisztet, a megkelt kovászt, rumot, a többi hozzávalót, csak a rámát nem adtam hozzá, mert azt csak a majdnem kész tésztához adagoltam olvasztva és dolgoztam tovább, míg a tészta hólyagos lett, akkor a jól kidolgozott tésztát kelesztő tálba tettem és hagytam, hogy kétszeresére dagadjon az én pampuskának való tésztám.

Na sikerült is nem kétszeresére, hanem háromszorosára kelesztenem, mint a képen látszik.